Test-lélek-szellem. Ennek hármasa, s egyensúlyi rendszere határozza meg a minket körülölelő, s bennünk működő harmóniát, itt e földi világban. Természetesen, eme strukturális egység utunk végeztével fölbomlik, s csak a létezés és ahhoz köthető esszenciális alkotónk marad meg.
Kérdés, hogy az életben, ezen belső fénylő mag felragyog-e előttünk, ráeszmélünk-e úgy, hogy tudatosan birtokoljuk. Mert, ha az élet terheit elengedjük és cselekvőként is létünk és lényünk központjában tartózkodunk, megbonthatatlan, feloldhatatlan esszenciává válunk mi magunk is.
S ha eme fénylő és pulzáló magvakká válunk a jelenben, mely forrása az eredet, s annak több ezer éve, így eltelt lényegi létünk és az előttünk álló változó szintén kitisztul és felfénylik. Utunkat az igazság és a szépség örök fényereje hatja át. Bennünk megjelenik a forrás, s erővel mossa át minden alkotónk, mi magunk is forrássá, emberi kutakká válunk. Merítünk, merítkezünk.
Testünk lesz a ház, belsejében oltárt állítunk, s szüntelen áldozunk. A megszentelődés misztériuma élővé és hatóvá válik. Van-e szebb, eme feltisztult útnál, mely belőlünk, s a forrás által felragyog.
A szívünkbe, tudatunkba, lelkünkbe belövellt impulzus új, meg nem nyílt kapukat és ablakokat tár fel előttünk, s minden mozdulatunkat a gondviselés követi.
Misztériumjáték indul, s az élet megszentelt játékká válik a létezés jelen idejű földi palettáján.
De mennyit hezitál és fél az ember megválni a terheitől, mely erős kötélzettel béklyóban tartja saját hétköznapi börtönében. Elindulunk, visszalépünk. Szabadulunk, majd ismét sodródunk. Pedig ott a templom, benne az oltár, azon a felfénylő örök mag, s abban az el nem múló, soha ki nem apadó igaz forrás. Mi mag-unk.
Ha belső esszenciánk, valóban kibonthatja magát, teret biztosítunk számára, hatása megmutatkozik. Életünk létezéssé válik, s csoda fakad ott, ahol nem is remélnénk. Saját magunk ajándékaivá válunk. Mi leszünk a megbonthatatlan, ragyogó, eleven, felébredt mag.
A magból a virágzó, s a megtisztult, forrásként működő, emberi létező.
Az élet, s a természet rendje bennünk egyé válik.
Szüntelen Ünnepünk az Élet éltetése!
2 Hozzászólás:
Tetszik, hogy úgymond "Mindig hozod a formád":)
Ez az jelenti, hogy írásaid egymáshoz viszonyítva nagyon hasonló hangvételűek, színezetűek.
Inkább közlések ezek, mint bármi más. Sosem jelenik meg bennük konkrét tanítás, vagy világnézet, nem akarnak tanítani csak közölnek. Üzenetük, pedig egyetemes, mindenki számára értelmezhető és befogadható.
Ügyes!:)
Igen, ez valahogy így van. A hét folyamán megjelenik bennem egy szó, és az érlelődik, hagyom is, aztán a hét vége felé leülök, keresek egy képet, ami kb. bennem hozzá illik. majd merengek. És megindulnak a sorok....valószínű, ez egy adott "sáv-szélesség" igen :). Valójában ezek már megért tapasztalások bennem, de írás során mégsem mérlegelek különösebben. A végén, az összegzésnél, az áttekintésnél, természetesen igazítok :)
Köszönöm szépen.
Megjegyzés küldése