2011. január 16., vasárnap

Nincs kezdet, és nincs vég




Van egy olyan érzésem, rosszak a szóhasználataink, vagy legalábbis nem pontosak. Ezért nagyon sok - egy adott szóhoz kapcsolódó – írásban vagy szóban közlés, egyéb... – teljesen tévútra jut.
Itt van pl. az a szó, hogy „teremtés”. Mindig „pipa” leszek, ha ezt a szót használják, de nem úgy, ahogy kellene... (Manapság nagy divat munkahely-teremtésről beszélni). NINCS olyan, hogy teremtés! Ez még Istennek sem sikerült. Legalábbis, ha úgy értelmezzük a teremtés szót, hogy a semmiből hozunk létre valamit.
A semmit ma a fizikusok az un. ősrobbanás előtti állapotra értik, amikor – szerintük – nem volt sem tér, sem anyag, sem idő. Ez egy ad abszurdum jelenség, tehát ilyen nincs. 

Már hallom is a kritikákat: Akkor Isten hogyan teremtette a világot? Hát, sehogy...
Nem teremtett Ő semmit „csak úgy (0per hecc.), hogy csak úgy elgondolt-kitalált volna dolgokat. A teremtés valójában ragaszkodik a fizika törvényeihez (mint minden más is).
A világ (bármilyen is legyen) már létezett az ősrobbanás előtt is. Létezni fog ezután is. Mivel az „igazi egész” valójában egy örökösen önmagába záródó, és örökösen újra-és újra kinyíló végtelen folyamat, amelyben minden „szereplő” (a neutrinók, a plazma, a hő, a mindenféle megnyilvánulás) örökkön-örökké volt és lesz, CSAK mindig kialakulnak végtelen kicsivé zsugorodott „gyújtópontok”, és végtelen naggyá váló „tágulatok”. Újra és újra bekövetkeznek ősrobbanások, újra és újra elenyésznek világok a végtelen ködébe...
Ezek után joggal kérdezheted: Akkor, valójában mit csinált Isten? Sem többet, sem kevesebbet, minthogy koordinálta a folyamatokat (talán a sokadik ősrobbanás után már kialakult ez a képessége (ő is fejlődött), és eljuthatott abba a „kitüntetett” állapotba, hogy meghatározhatta: az éppen esedékes ősrobbanás után mi és hogyan jöjjön létre. Ám ez a szó valódi értelmében soha sem „teremtés” a semmiből. Csak az amúgy is létező folyamatok irányítása (talán: jobbá tétele?)
A világ teljesen abszurd módon végtelen, benne mi, mindannyian, benne: Isten, az ősrobbanás előtti hihetetlen energiájú „gyújtópont”, és mindebben a végtelen halmazban NINCS soha Teremtés, csak átalakulás, újjászületés (pont).


4 Hozzászólás:

Az írás nagyon aragyos. Egyfajta nézőpontból véve még helyes is.

Mindössze két ponton téved úgymond: 1. Senki nem állítja, hogy az ősrobbanás előtt nem volt semmi. Csak föld nem volt előtte. 2. Az ősrobbanás előtti végtelen létező maga Isten. Szóval nem lehet azt állítani, hogy nincs köze hozzá és nem tud saját energiája által teremteni. Isten nem csak úgy belecsöppent a létezésbe, hanem ő alkotja, az nem különbözik tőle.:)

Kedves Balázs!
A vezetéknevem nem "Baranyai", hanem Baranyi. :)

Igyekszem javítani. A következőkben már így fog megjelenni!:)

Hát igen, ez egy olyan dolog: ősrobbanás...ősrobbanás? hát robbantással nem lehet teremteni, de egyébként hogy ne létezne, teremtés? Mi mást tesz a Teremtő, ha nem azt, hogy teremt? Akkor az emberi lény nem tudatosan megformált, hanem sokkal inkább véletlenszerű lény volna. Csak úgy céltalanul át-alakulgatnánk, akkor nem lenne értelme az egésznek.

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló