Csíkszentmihályi Mihály professzor egyik könyvében olvastam nemrégiben egy különösen szomorú történetet egy ejtőernyős gyakorlatról, melynek során felfedezték, hogy nincs elegendő hagyományos ejtőernyő. Az ejtőernyők zsinórja ugyanis – mivel az emberek túlnyomó része jobbkezes – természetesen a jobb oldalon van, azonban mivel a jobbkezes ejtőernyők elfogytak, ennél az ugrásnál egyvalakinek már csak balkezes jutott.
Ez is tökéletesen ugyanúgy működik, azt a különbséget leszámítva, hogy itt a zsinór a másik oldalon van. Az ugrást levezénylő tiszt pontosan el is magyarázta ezt annak a férfinak, akinek a balkezes ernyő jutott. Minden simán is ment, azonban az ejtőernyős ugrást mégis egy halálos balesettel zárták.
Annak a férfinak, akinek másfajta ernyője volt, nem nyílt ki az ejtőernyője, és belehalt az ugrásba.
Hogy miért?
A utólagos vizsgálat végül kiderítette, hogy az ejtőernyő egyáltalán nem volt hibás, tökéletesen működött – volna.
Amikor átvizsgálták a holttestet akkor az ernyőt kioldó zsinór kihúzatlan állapotban, érintetlenül volt. Az ejtőernyő hámjának jobb oldala azonban teljesen szét volt kaparva. A férfi annak ellenére ott kereste a kioldózsinórt, hogy tájékoztatták őt arról, hogy a másik oldalon fogja találni.
Eszébe sem jutott, hogy a helyén keresse.
A rossz döntések ugyanúgy fejben születnek, mint a jó döntések, így valószínű, hogy a balesetet a férfi gondolkodása idézte elő. Annak ellenére, hogy elmondták neki, hol találja a zsinórt mégsem húzta meg. Az élete múlt rajta pedig.
Sokan vagyunk így. Tudjuk mit kellene tennünk, de mégsem tesszük meg. Tudjuk ugyan valahol a tudatunk mélyén, hol a “zsinór” – és mégsem rántjuk meg. A szokásaink rabjai vagyunk, és a kezünk még mindig máshol keresi. Túl kényelmesek vagyunk, akkor is, ha hosszú távon ezzel nagyobb sérelmet szenvedünk.
A sikeres emberek ezzel szemben képesek alkalmazkodni, és ha változás áll be a környezetükben azonnal tudják, hogy innentől kezdve a “zsinór” a másik oldalon keresendő.
Azt kell látnunk, hogy az alkalmazkodás szokása ugyanolyan szokás, mint a kényelemé. A sikeres emberek mindössze annyiban másak, hogy az ő szokásaik támogatják őket, míg az átlagos embereket szokásaik inkább hátráltatják..."
1 Hozzászólás:
Érdekes ez a bejegyzés.
Ügyes, ahogy ezt a megrendítő történetet összefontad a mondanivalóval.
Bár én itt nem zárnám ki a tudatállapot változást sem. Pánikhelyzetben az ember még azt is el tudja felejteni, hogy fiú-e vagy lány?
Ennek az embernek valószínüleg halálfélelme lett, olyankor az ember nem gondolkodik józanul, mégha akar sem. Szerencsés esetben jelen tud lenni, de ez inkább már a lélek dolga (lélekjelenlét), mintsem a gondolkodásé.
Megjegyzés küldése