2010. december 21., kedd

Ejtőernyő nélkül?




Csíkszentmihályi Mihály professzor egyik könyvében olvastam nemrégiben egy különösen szomorú történetet egy ejtőernyős gyakorlatról, melynek során felfedezték, hogy nincs elegendő hagyományos ejtőernyő. Az ejtőernyők zsinórja ugyanis – mivel az emberek túlnyomó része jobbkezes – természetesen a jobb oldalon van, azonban mivel a jobbkezes ejtőernyők elfogytak, ennél az ugrásnál egyvalakinek már csak balkezes jutott.

Ez is tökéletesen ugyanúgy működik, azt a különbséget leszámítva, hogy itt a zsinór a másik oldalon van. Az ugrást levezénylő tiszt pontosan el is magyarázta ezt annak a férfinak, akinek a balkezes ernyő jutott. Minden simán is ment, azonban az ejtőernyős ugrást mégis egy halálos balesettel zárták.
Annak a férfinak, akinek másfajta ernyője volt, nem nyílt ki az ejtőernyője, és belehalt az ugrásba.

Hogy miért?

A utólagos vizsgálat végül kiderítette, hogy az ejtőernyő egyáltalán nem volt hibás, tökéletesen működött – volna.

Amikor átvizsgálták a holttestet akkor az ernyőt kioldó zsinór kihúzatlan állapotban, érintetlenül volt. Az ejtőernyő hámjának jobb oldala azonban teljesen szét volt kaparva. A férfi annak ellenére ott kereste a kioldózsinórt, hogy tájékoztatták őt arról, hogy a másik oldalon fogja találni.
Eszébe sem jutott, hogy a helyén keresse.

A rossz döntések ugyanúgy fejben születnek, mint a jó döntések, így valószínű, hogy a balesetet a férfi gondolkodása idézte elő. Annak ellenére, hogy elmondták neki, hol találja a zsinórt mégsem húzta meg. Az élete múlt rajta pedig.

Sokan vagyunk így. Tudjuk mit kellene tennünk, de mégsem tesszük meg. Tudjuk ugyan valahol a tudatunk mélyén, hol a “zsinór” – és mégsem rántjuk meg. A szokásaink rabjai vagyunk, és a kezünk még mindig máshol keresi. Túl kényelmesek vagyunk, akkor is, ha hosszú távon ezzel nagyobb sérelmet szenvedünk.

A sikeres emberek ezzel szemben képesek alkalmazkodni, és ha változás áll be a környezetükben azonnal tudják, hogy innentől kezdve a “zsinór” a másik oldalon keresendő.

Azt kell látnunk, hogy az alkalmazkodás szokása ugyanolyan szokás, mint a kényelemé. A sikeres emberek mindössze annyiban másak, hogy az ő szokásaik támogatják őket, míg az átlagos embereket szokásaik inkább hátráltatják..."


1 Hozzászólás:

Érdekes ez a bejegyzés.
Ügyes, ahogy ezt a megrendítő történetet összefontad a mondanivalóval.

Bár én itt nem zárnám ki a tudatállapot változást sem. Pánikhelyzetben az ember még azt is el tudja felejteni, hogy fiú-e vagy lány?
Ennek az embernek valószínüleg halálfélelme lett, olyankor az ember nem gondolkodik józanul, mégha akar sem. Szerencsés esetben jelen tud lenni, de ez inkább már a lélek dolga (lélekjelenlét), mintsem a gondolkodásé.

Megjegyzés küldése