Évente egyszer tölt el bennünket a vágy a szeretetre?
Mintha lelkiismeretünk hangja késztetne, vagy csak a bevett társadalmi szokások, hogy sportot űzve - mások üzletnek tekintve -, így év végén ajándékok után járjunk. Pótolván a mindennapokban elmulasztott szeretetünket kinyilvánítását.
Szívünk legmélyén képesek vagyunk-e valaha is megérteni, megélni a Karácsony igaz ünnepének értelmét?
Mintha révületből ébrednénk így év végén, Karácsony küszöbén, kampányszerűen eltölt minket a szeretet. Hirtelen eszünkbe jutnak a barátaink, a családunk és szeretteink, Ajándékozási láz vesz rajtunk úrrá. Lázasan készülődve Karácsonyt ülünk, szeretetünket tárgyak halmába öntve ajándékozunk. Formálisan, vagy tiszta szívvel, megélve a mások iránti szeretet jóleső érzését. Ki hogyan, saját lelkülete szerint. Majd a megélt szeretet-érzés felemelő hangulatával évet búcsúztatva mindenkinek minden szépet, jót kívánunk. Kicsit kívülről szemlélve, minden jó szándék ellenére elég nagy értelmetlenség! Évenként egy napot tudatosan a szeretetteljes gondolatoknak és cselekedeteknek szentelünk, míg az év többi részében saját kívánságaink szerint élünk. Bizonyára ez mindenki számára elgondolkodtató és joggal szólal meg bennünk a lelkiismeretünk. Miért szentelünk pusztán egy-egy napot a szeretetnek. Hol sikkad el az a valami, ami túlmutat a szeretet mondvacsinált napjain. Fogalmaink a szeretetről és annak kinyilvánításáról hol rekedtek meg? A szívünk szorong, hajt valami. Boldogság megélésének vég nélküli átélést hajszoljuk. Keresünk valamit, a szeretet megélésének örök pillanatát és szeretet karikatúrájára telik. Mintha elfelejtettük volna a vég nélküli örök boldogság honába vezető, egyetlen utat. Miért nem ez a vágy hatja át mindennapjainkat? Miért nem vagyunk képesek az örök szeretetet megélni, földi létünk változékony világában, az élet megannyi felkínált pillanatában? Talán elfelejtettük eredetünket, valaha megélt, Isten szeretetében való mérhetetlen boldogságunkat. Karácsony igaz üzenetében nem halljuk meg Krisztus világosságában kinyilvánított örömhírét: visszavár, a Szeretet Örökhazája az Atyai ház, eredetünk hona. Világunk, a bukottakat befogadó anyagi világ és az Isteni világ anyagtalan Örök szeretet-honát a krisztusi megváltás hídként íveli át. Vágyunk ereje, a bennünk testet öltő Krisztus képessége által megadatott mindannyiunk számára a szeretet útjának bejárása. Világunk megannyi keservében a fénylátásunk odaveszett. Tekintsünk szívünkbe, talán még él az a valami, ami újra fogékonnyá tesz karácsonyunk igaz ünnepére, a bennünk születő Krisztusmegváltó megélésre.
Karácsony ünnepén az örök szeretet boldog megélt reménye töltsön el bennünket, ez a tudat vezesse mindennapjainkat! Szeretetünk tűzként hasson, legyen gyújtója minden reményét kereső szívnek! Fáradozásunk lankadt pillanataiban, hitünk ereje adjon erőt!
Szeretetben teljes Boldog Karácsonyt!
1 Hozzászólás:
Nagyon szép írás, felhívás!:)
Kérdésfelvetésed után rögtön jön válaszod:
"Miért nem vagyunk képesek az örök szeretetet megélni, földi létünk változékony világában, az élet megannyi felkínált pillanatában? Talán elfelejtettük eredetünket, valaha megélt, Isten szeretetében való mérhetetlen boldogságunkat."
Erről van szó!:)
Mindenesetre a végén a jótanácsot nagyon jól megfogalmaztad:
"Karácsony ünnepén az örök szeretet boldog megélt reménye töltsön el bennünket, ez a tudat vezesse mindennapjainkat! Szeretetünk tűzként hasson, legyen gyújtója minden reményét kereső szívnek! Fáradozásunk lankadt pillanataiban, hitünk ereje adjon erőt!"
Örülök, hogy olvashattalak!:)
Megjegyzés küldése