...Amikor a körénk „felépített ház" szép szavakból, képekből és vágyakból áll, de belül mégis üres, nem lesz belőle templom…
Valami elszalasztott érzés lengi át az egészet, melankólia, csendes fájdalom, áttörhetetlen falak az ember és a világ közt a háttérben. Fényt nem lehet akarattal bevinni valahova és megtölteni vele a belsőt, az írást és mást sem. Vagy van és ragyog, vagy nincs. A késztetés és a szándék ott van. Akarni nem lehet. Akarattal elindított szándék mögött ott marad a rejtett fájdalom, a megannyi visszahúzó kötelék, a remény csak remény marad soha el nem érhető illúzió. Nincs ki- és megszabadulás, az akarat gúzsba köt, hiába a szép remény, szép szó, az új utáni vágy-álom.
Az első indulásnál az ember igyekezettel és elszánással nekirugaszkodik, hogy levessen magáról mindent, mi megköti és ahelyett, hogy a magasságot járná, helyette végtelen mélységbe zuhan. Meglátja és megtapasztalja minden hazugságát. Szembesül. Innen nem lehet akarattal kievickélni, mert még mélyebbre hull. Csak hittel és kitartással, hogy képes rá. Egyáltalán nem könnyű, sok fájdalom, belátás és végig ki kell tartani amellett, hogy az ember már többé nem csapja be önmagát, bármi lesz. Ez igazán megedzi a lelket. A kapaszkodók hiánya, az önismeret hiánya igen sérülékennyé teszi az embert....De a kemény, figyelemmel teli munka és szorgalom ezen is átemeli, nem fontos igazán, ki mit mond, bár az ember meghallgatja.
Van egy pont, az átfordulás pillanata, mikor már nincs zuhanás, és ezer darabra hullás. Marad valami köztes lebegés, a se fönt se lent állapota. Ez is igazán nehéz. Sehova sem tartozik, talán még magához sem. Utána csak fölfelé vágyik és meglátja a csodát, ami oly szép, nem kíván a hétköznapokkal szembesülni, minden rideg. Ez elszakadást és meghasonlást hozhat. De ez is csak egy állomás. Eztán megtévesztés indul. Rájön, a félelem miről szól. Majd lassan a földön jár és megtalálja és megéli ebben is a boldogságát. Felismeri, hogy amit fönt csodának vélt, azt itt érdemes megélni, lehozni, megcselekedni, hisz mi másért születnénk… És végül az egészet megtartja magában, honnan indult, hova ért, mit tapasztalt, minden fontossá és értékessé válik, főként, hogy kitartott.
A legérdekesebb pedig, hogy a csendben, ami megszületik benne és már nem harcol, összeköti a föntet a lenttel, a mélységet a magassággal. Egy biztonságos, megingathatatlan összesűrűsödött mégis kiáradó ponttá, forrássá válik saját belsejében. Ki hosszabb, ki rövidebb utat jár ehhez be és vagy ráeszmél dolgokra vagy nem. De tanulni való az örökké marad.
És ez a szép. A megtanulandó tanulnivaló. A belső indíttatás mozzanata a legfőbb irányadó, a szív hangja és szabad kívánalma. Az akarattal indított szüntelen keresés útvesztőket és elbukást hozhat.
14 Hozzászólás:
„...Amikor a körénk „felépített ház" szép szavakból, képekből és vágyakból áll, de belül mégis üres, nem lesz belőle templom…”
Nem vagyok a túldicsérés híve. Ám ezt az írást akárhányszor olvasom, mindig megakadok az első mondatnál. Azt vagy tizszer megízlem egymás után. Ezt a valaha élt bármelyik spiritualista mondhatta volna. Nagyon szép.
„Akarni nem lehet. Akarattal elindított szándék mögött ott marad a rejtett fájdalom, a megannyi visszahúzó kötelék, a remény csak remény marad soha el nem érhető illúzió.”
Ez nagyon fontos konklúzió. Minden spirituális iskola megerősíti. A fény akkor kezd áthatni téged, ha már minden erre vonatkozó szándékodat, akaratodat feladtad. Feladtad vele együtt magadat is és átadtad magad a transzcendensnek, egy lettél vele. A te szándékod megszűnt, csak egy közös szándék marad.
Nagyon szépen, tisztán vezeted le a „megvilágosodás” felé vezető út stádiumait.
Kemény a konklúzió:
"Az akarattal indított szüntelen keresés útvesztőket és elbukást hozhat."
Gyakran felmerült már a történelem folyamán a tanítványok részéről a kérdés: hogy akarjuk akarás nélkül azt, hogy ne akarjunk valamit?:)
"hogy akarjuk akarás nélkül azt, hogy ne akarjunk valamit?"
Ez bizony valódi nagy kérdés, néha kőkemény, mire elérhető! :) - és még akkor sem mindig megy!
Valójában akkor megy, ha belül már érezzük, hogy teljesen mindegy, hogy mi lesz, mert úgyis úgy lesz, ahogyan lennie kell. Vagy másképp fogalmazva:
MEGENGEDEM MAGAMNAK, hogy úgy legyen, hogy megkapjam azt a valamit! :)
Van úgy, hogy engem is megérintenek a saját mondataim. Mivel csak írok ilyenkor folyamatosan, sok időm nincs átgondolni. és mikor papírra vetettem, azt mondom, nahát de szép :)))
olyan mint egy gyors tollbamondás.
akarás nélkül....meditálni tanultam.agykontroll. mondjuk azt jó kiindulásnak, támpontnak. hallgattam meditatív kazettákat vezetett meditációval és csak zenével. rájöttem, hogy a zene maga a korlátok nélküli szárnyalás. aztán sokat hallottam: üresítsük ki az elménket, ne gondoljunk semmire. sokat gyakoroltam. valóban megoldható, bár most erővel már nem használom (nem feltétlen ez a mód és a lényeg). csak úgy megtörténik, akár csak egy pillanatra, mely olyat hoz utána, ami fontos nekem. egyfajta hirtelen révület, kikapcsolás, vagy épp be. egy kapcsolópont a továbbihoz. az út ide számos dolog lehet. zene, hang, egy illat, szín, egy györtő fájdalom utáni mélyülés, vagy csak úgy magától....nyitottság, lazaság, csönd
a megengedés, egyfajta alázat, figyelem és fegyelem is. az adott pillanat valamiféle belső, ám de mégis mindent átható harmóniája
jó magammal és magamban lenni :)
Amíg az elmém egyfolytában kattogott, nem tudtam magammal egyedül maradni!
Az agykontrollon én is voltam 2x... de vhol elvesztettem a fonalat...
és akkor jött a zuhanás!
Az írással én is így vagyok, csak írok, aztán magamat olvasom, és sokszor elcsodálkozom, h ezt én írtam???????????? Sokszor írok, m eszembe ötlik egy gondolat, és tudni akarom a végét! Azért kezdem el!
A meditációt meg a vezetettet nem nagyon csípem..
az igazi meditáció az, amikor a nagyvárosi forgatag kellős közepén boldog bölcsen mosolyogva révedezek, és nézem a színházat, mint egy előadást! :))))
Igen, az agykonroll mindenképp jó kiindulás, megvannak a fokozatok. Agykontroll-elmekontroll. Azzal kel kezdeni úgyis. Aztán később az elmét is el lehet feledni.
Irányított meditáció nincs. Ami irányított az nem meditáció, hanem elmegyakorlat.
Szépen megfogalmaztátok fentebb a jelenlét lényegét.
Én is Erzsi nagyvárosos, színházas technikájára szavazok!:DDD
Az abszolút bejön nekem is! :))))))))
Az irányított meditáció csak koncentráció! És nem valódi jelenlét!
Kinga!
Olvashattad már máskor/máshol is, mert ezt vhogy mindig így mondom el... :)
Pl: Az élem a könyvemben - utólag látom, milyen pontosan mgfogalmaztam, hogyan kezdődött az írás, ami olyan, mintha OLVASNÁM! Amikor a napi tapasztalataimat írtam le, és közben megrohantak a versek... Bammm! Akkorát robbantak, amikor átszakadt a gát, talán rácsatlakoztam vmilyen csatornára... Nem tudom...
Az igazi áttörést nálam a reiki jelentette - elmondani nem lehet!
(A 850 oldalról még annyit, hogy vannak tesztolvasóim, akik mindent elolvasnak olvasói szemmel! Az egyik egy hölgy, akinek még azután is maradtak kérdései :) Sajnálta, h a kiadásra kerülő példány már "csak" 250 oldal, de hát az már valóban nem az élettusa volt... :)
Sziasztok!:)))
Szerintem Kinga az én írásomról beszélt, de javítson ki, ha nem így volt!:))
Ez a tesztolvasós dolog, hogy működik Erzsi?
Szia!
Akkor bocs, ha belekotnyeleskedtem! :)(Nem volt kijelölve a címzett!:)))))
A tesztolvasós?
(hát vannak ismerőseim, akik egyébként is sokat olvasnak, és amikor megtudták, h írok, el akarták olvasni. Nem barát, és nem olyan ismerős, csak vmi fórumról! És én bevállaltam, h véleményezzék! :)))))) - jó mert tök idegenektől kapok őszinte kritikát, és a felmerülő kérdéseket is meg tudom válaszolni! Ui. lehet, h én gondolok vmit egy írásról, de az olvasóban hagy némi hiányérzetet, és ilyenkor még tudok rajta javítani, h kipótoljam! :)))) Rafkós...
Lehet, hogy én tévedek, tényleg nem lett kijelölve, hogy kinek szól:)
Jó a tesztolvasós dolog. Csak nekem ez mindig olyan kétes. Szinte ahány helyre teszem a dolgaimat, annyi félét mondanak. Így mindig arra jutok, hogy járom továbbra is a magam útját, aztán van, akinek ez tetszik, van, akinek az.
Persze, hogy jó, és még így is én döntök! :)
Mindenkinek nem tetszhet, nem azért jó, hanem azért van olyan, ami esetleg kimaradt, volt rá példa, h sokkal jobb lett vmi egy ilyen vélemyén figyelembevételével...
A magam útjáról pedig soha, senki sem tudott letéríteni! :))))))))
Anno, még a nyolcvanas években készült "Vissza a jövőbe" című sci-fi, kaland, vígjáték fimben hangzott el ez a mondat:
"Utak..., ahová megyünk ott semmi szükség utakra."
akkor még nem vagyunk ott, ha úgy érezzük úton vagyunk! :)
Sziasztok
A bejegyzésem valahogy így tagolódott..:
1. Balázs kommentjére reagáltam első körben
a) melyben a ház és templom összefüggésére írta, hogy szép, erre feleltem, h néha a saját mondataim is megérintenek:)
b)majd arra igyekeztem válaszolni nekei, h az akarás nélküli szándék...hogy merült fel bennem
2)Erzsébethez fűztem a zárszavamat, melyben MEGENGEDEM MAGAMNAK-ra reflektálok, hogy mi is a megengedés
:)
Értjük? Én nem biztos.:))
Nem tudom, hogy választ kaptunk-e a kérdésre...
Megjegyzés küldése