Minden egyes ember nemétől függetlenül tartalmazhatja és tartalmazza is a hamis férfi, a hamis női és az igaz férfi és igaz női vonásokat, tulajdonságokat. Nem baj, ha egy nő kifejleszti magában a pozitív férfias tulajdonságokat, képességeket (a fény, tudás áramoltatását kifelé, s befelé önmaga átvilágítására, önvizsgálatra is egy magasabb szinten) sőt, kell is, hogy felnőttként, idővel ezeket elsajátítsa, ahogyan férfi is kell, hogy idővel fejleszteni kezdje személyiségében az igazi női képességeket, a befogadást egy magasabb szinten. Magasabb szinten, mint a velünk születetten bennünk levő jin és yang energiákat, amelyek már a bolygók minőségét nézve is egyértelmű, hogy fellelhetőek a személyiségünk alapjaiban. (Az más kérdés, mennyiben negatívak, s mennyiben pozitívak.)
Záró gondolatként a következő tapasztalatomról szeretnék írni: asztrológusként sok tanácsérő levelet kapok, 90%-ban nőktől mindenféle korosztályból. Ezeknek a nagyobb részében mindig szerepel a kérdés, hogy vajon mi az ő nekik személy szerint, elrendelt hivatás? Hol az ő helyük a világban és az életben a hivatást, a pénzkeresést, az önkifejezést és önmegvalósítást illetően. E kérdést feltevők között a legtöbbnek, ezen csoport 90%-nak komoly párkapcsolati és/vagy családi karmája ismerhető fel egyértelműen a sorsképletében. Tehát azok, akik érzik, hogy nem lelik helyüket, valami nincs a helyén az életükben, valamit nem tettek meg, valamibe nem kezdtek még bele, amitől végre egésznek éreznék magukat, amitől végre helyre kerülne az önértékelésük.Van valami nyugtalanság bennük, valamilyen képességüket fejleszteni kell, valahol nekik dolguk van stb.
Még azok is, akik érzik, hogy valahol nekik „más” dolguk van, mint a jelenlegi, feminista alapú társadalmi minta, még azoknak is, csak valamilyen különleges munka és hivatás jut eszébe, s hogy azon a területen kell önmagukat megtalálják, az „önmegvalósító” hivatásukkal kapcsolatos a szerep, amit keresnek belső sugallataiktól hajtva.
Tévednek. Tévedtem én magam is, amikor a párommal való együttélés megkezdése után, ahol ugye hamar anyai szerepbe is kerültem az ő 3 leányának pótanyukájaként, gondozója-nevelőjeként, igen sokára kezdtem neki letisztázni a kérdést magamban, hogy mit is várok el magamtól ebben a szerepben, miről is szól ez és szellemileg, lelkileg megértettem-e ezt a funkciómat, és teljesítem-e. Nem vettem észre, hogy az az elégedetlenkedés, ami a asztrológusi pályám elején bekövetkező, az én várakozásaimat alulmúló eredményeimből fakadt a felszínen, mélyebb szinteken egy olyan feszültség és agresszió volt, melynek okaként végül a családban elfoglalt helyem, betöltött szerepem szellemi-lelki letisztázatlanságát, és ebből fakadó tapasztalatszerzési és egységbekapcsolási mulasztásaimat jelöltem meg.
Rájöttem, hogy még én is, akinek többnyire tűz karmája van (Oroszlán Nap és Ascendens, és Nyilas Sárkányfarok az V. Horoszkóp házban, amely az Oroszlánnal analóg jelentésű életterület) és ebből kifolyólag igen fontos számomra, a szakmai elismerés, a siker, az önálló és kreatív munkavégzés stb., szóval rá kellett jönnöm, hogy azok a tapasztalatok, azok a próbák, amelyeket ösztönösen, sőt, a felettes énem által vezérelten keresek azoknak legalább a fele (ha nem a nagyobb része) a családanyaként, a gyermekgondozással, -neveléssel megszerezhető tapasztalatok általi önértékelés. Nem azért írtam ezt le, mert milyen egyedi és érdekes feladat ez, pont ellenkezőleg: ez annyira általános és sokak számára „unalmas” tény, ahogy az én karmikus meghatározódásaimmal nekem is unalmasnak tűntek a gyermekneveléssel és családanyaként a háztartással járó feladatok és kötelességek. De bármennyire is tűnik a modern és a post-modren nők számára szürkének ez az életterület, első sorban a magunk fejlődése és kiteljesedése érdekében kell azt lehetőleg minél nagyobb szeretettel és odaadással felvállalnunk. Főleg, ha normális és egészséges gyerekeket akarunk nevelni, s nem a kényeztetéstől óvodás szinten ragadó felnőtt hisztériákat, érzelgősen szeszélyes bajkeverőket, vásott, kis anyuci – apuci kedvenceket. És egyáltalán nem kell azt tragédiaként megélni pl., hogy nincs pénzünk bejárónőt, babysittert tartani, hogy a pénzzel megvehető kényelem és sorskönnyítés által nem tudjuk megfosztani magunkat azoktól az erőfeszítésektől, amelyek egy nőt tényleg és igazából nővé és anyává tesznek a szó legpozitívabb értelmében, és természetesen a szó spirituális értelmében is.
És ez a természetes, spirituális fejlődéshez és önértékeléshez szükséges tapasztalatszerzési szükség jelentkezik a nőknél már a 21 és 28 éves kor közötti életszakaszban, azaz a Rák jelentésének megfelelő Szaturnuszi ciklus ideje alatt. Ebből a tényből adódóan is logikusan következik, hogy a nők már ebben az életszakaszban foglalkozni kezdenek saját anyaságukkal, az anyasághoz való viszonyukkal, és fellép (legalábbis egészségre törekvő szellemiség eseté fellép, más esetekben csak fellépne) az önkéntelen elvárás magukkal szemben, hogy anyakánt helytálljanak. De ezt a koreszme manapság nagyobb részt teljesen elnyomja bennük. Azt is lehetne mondani, hogy a nő felnőtté válása egybekötötten zajlik az anyává válás igényének kialakulásával és megerősödésével. Sajnos, ez manapság – és a portálra érkező kérdésekre válaszoló asztrológusként, azt kell látnom, hogy ez az igazság a mai nők tudatáig egyre később, és ma már csak harminchárom –harmincöt éves korban válik egyértelművé.
Mindez az önkéntelenül jelentkező természetes vágy nem semlegesíti senki karmikus, mély tudattalan ellenérzéseit a magzatfoganással kapcsolatosan. Viszont a fordítottja inkább megtörténik, tehát az, hogy a tudattalanban rejlő karmikus anyaság-ellenes, magzat-ellenes, és még esetleg hozzájárulva a férfi-ellenes érzéseik által vezérelve a tudatos én számára nem lesz érezhető az anyává válás természetes, szellemi-lelki fejlődéssel együtt járó igénye. Hanem tulajdonképpen a negatív, karmikus tulajdonságai érvényesülésének érdekében azt letagadják maguk előtt a nők. S mi sem megszokottabb annál, hogy a nők ezt a 21-28 éves koruk közötti Hold életszakaszt szellemük és lelkül szintjén a gyermekmentesség rendíthetetlen, sziklaszilárd vágyával, biológiai szinten a hamis információt, a várandósságot jelző hormonanyagokat tartalmazó tabletták hatásával élik meg. Ez ma társadalmi normává vált, sajnos.
De félreértés ne essék, nem állítok olyasmit, hogy pl. a nők 21-28 éves koruk között vagy bármikor később egyáltalán nem kell hivatást válasszanak és tanuljanak, majd hivatásukat gyakorolják és ott tapasztalatokat szerezzenek. Ez is fontos és szükséges számukra, de nem annyira, mint az anyaság. Ugyanezt állítom, a férfiakkal kapcsolatosan is, de, mivel ők a tapasztalati ismeretszerzésből eredő szellemi fénynek a megtestesülései, nekik sokkal több gyakorlati tapasztalatra van szükségük mint a nőknek, a családban való helytállási képességük kialakulásához. Ezért náluk csak 35 éves kor után lépik fel az igény, hogy első sorban családapák legyenek, és csak az után társadalmi szereplők. Tehát első a család mindkét nemnél, de megfelelő korban. Azért, mert a család az az életterülete, ahol tényleg fejlődünk, ahol valódi felelősséget tanulunk, ahol valódi szeretet kell áramoltassunk.
Persze a családi élet zavartalanságának fenntartása múlik az alapvető anyagiak meglétén, megszerzésén, bevonzásán, de mint tudjuk az anyagi viszont megint csak a mi szellemi-lelki állapotainktól függően érkeznek életünkbe vagy távoznak, s maradnak el tőlünk. A szellemi-lelki egészségünk elérése, mint írtam fentebb: leginkább a családban való helytállásunk, felelősségünk, egységbe-kapcsolódásunkon múlik.
Ma már tudományosan is elismert tény, hogy a mai ember elődei nem csak az által fejlődtek szellemileg, mert vadásztak, és a jobb vadász-eredmények érdekében eszközöket kezdtek gyártani, tehát nem a táplálékszerzési feladataink megoldása által okosodtunk lényegesen, hanem az által, hogy az ember-elődei, az ember szabású majmok, de már, a különböző majom-félék is, egyre több időt töltöttek az utódaik gondozásával, sőt: egyes esetekben azok nevelésével is kezdtek egyre többet és egyre tudatosabban foglalkozni, és egyre hosszabb távú eredményekben gondolkodni a gyermeknevelés terén, a gyermeknevelésben szerzett tapasztalataik által.
És mai napig érvényes ez, tehát: hogy szellemi fejlődésünk „kulcsa”, nem annyira az intellektuális tudásszerzés, vagy a művészi tevékenykedés, hanem az utódok gondozása, és egészséges lelkű felnőtteké nevelése.
Kozma Szilárd asztrológus felfedezései, ismeretei és saját tapasztalatai nyomán írta:
Joó Violetta asztrológus
1 Hozzászólás:
Kedves Violetta, ez nagyon jó és hasznos írás!
Egyetértek veled, ezeket én is tapasztaltam.
Megjegyzés küldése