2010. december 20., hétfő

A nő mágiája és felelőssége




A valóság természete rejtett és mágikus - okkult, ahogy Hamvas Béla írja a Karnevál című regényében. Ezt a mágikus valóságformáló hatást a szellem fejti ki. Nemcsak az egyetemes szellem által, hanem az egyetemes szellem (vallásos nevén: Isten) bennünk leszülető egyedi része által is formálódik a fizikai valóság.
A nő képessége a befogadás (információ befogadás), elfogadás, odaadás és a teremtés, (materializálás). A nő arra született, hogy befogadni, megnyílni, szeretni, a szeretet által önmagát tudatosan átadni, a szeretet által egységet (párkapcsolati, alapított családi egységet) létrehozni, teremteni, szülni, újjászületni képes legyen.

Természetesen nem bármit befogadni, s nem bármi felé nyitott lenni, s nem bárminek átadni magát. Hanem: a férfin keresztül az isteni, abszolút igazságnak, a kiegyenlítődésnek. A férfi által a valódi, tiszta értelem fényének. Minden nő spirituális útja a „férfin keresztül” vezet. De nem úgy, hogy átgázol rajta, hanem, hogy befogadja, megismeri. Párkapcsolati életük során folyamatosan magához kapcsolja odaadó szeretetével, és visszakapcsolja az ősi egységhez, a Nagy Egész-hez. Így teljesednek ki mindketten. Ez nem misztikum. Ez szellemi, lelki, gyakorlati, általános életfeladataink egyike. A nőnek, hogy a fénytől, tehát az értelemtől, az objektív átvilágítástól, az önmegváltási információktól megtermékenyülve: teremtsen.
Sok nő nem becsüli a valódi nőiséget. Nem tudják, hogy szétáradni (szeretetet áramoltatni, befogadni), ugyanolyan nehéz, mint összpontosítani. Nem tudják, hogy amire születtek, nem kevesebb, mint amire a férfi született. Nem tudják, hogy a gyakorlati feladatok mögött szellemi, spirituális tartalom, alap kell legyen. A „főz, mos, takarít, gyereket szül és nevel” mögött/mellett, szüntelenül mágikus erőt fejtünk ki a képzeletünkkel. Tudatosan is és akarattal is, de tudattalanul és akaratlanul is.
Akik ismerik a valódi metafizikát, de legalább a Titok című filmet és/vagy a Mi a csudát tudunk a világról szóló filmeket látták, minden bizonnyal helyes sejtéseik lehetnek az általános, emberi, mágikus képességről, amelyről ezen tanulmány is szól. Tulajdonképpen a 10 metafizikai törvény közül egyiket sem hívjuk Vonzás törvényének, ez egy elég vicces elnevezés. Az első törvény a mágia, avagy a teremtés törvénye. Mely törvény szerint minden ember szelleme (de még az állatoké is) mágikus erejű, tehát teremtő erővel bír. Konkrétan a képzeletünk (belső képalkotásunk) végzi ezt a mágikus teremtési folyamatot, munkálatot. Nem tudom, kinek mennyire meglepő (nekem még ma is az) hogy ez képzeleti-teremtő, szellemi-lelki tevékenységünk folyamatos, „kikapcsolhatatlan”. Egy „örökvevő” diktofon. Szándékosan nem kamerát írtam, mert az megtévesztő. Az Abszolút Szellemmel tulajdonképpen egyet, tehát egységet alkotó szellemünk-lelkünk által létrehozott érzelmekkel, hangulatokkal átitatott képeink, elképzeléseink nem esztétikailag értelmeződnek az Abszolútumban („Univerzumban”), hanem egy és örök szimbolika szerint. (Figyelmeztetés: világszerte elterjedt számtalan téves értelmezése az ősi szimbolikának, ugyanakkor újabb felszínes szimbólumrendszerek születtek, melyeket eleve hasztalan értelmezni.)
A mágikus, teremtői képessége a nőknek jóval, de jóval erősebb, mint a férfiaké. Nagy kár, hogy a mai modern társadalmunk tagjainak nagy többsége egyáltalán el sem ismeri az ember, s így a nők mágikus képességét sem és ezért a társadalmunkban élő nők még csak nem is tudnak ezen alap-képességükről. Arról, hogy attól függetlenül, hogy nem ismerik a mágikus erejüket, az működik a tudatuktól függetlenül (tudattalanul), szüntelenül. Azaz a mágikus tevékenység esetében nincs kikapcsolt állapot. Vagy bont vagy teremt, vonz vagy taszít, de szüntelenül formálja az anyagot, materializál. Bont, amikor agressziójával, főként ha azt nem próbálja tudatosan meghaladni, így az a tudattalanba nyomódik át, anyagi szűkösséget, betegségeket, baleseteket, zaklatókat vonz be. És teremt, amikor mély szeretet, békét, nyugalmat él át folyamatosan és ezzel anyagi gyarapodást, egészséget, gyógyulást, idilli és harmonikus körülményeket vonz.
Tizenéves koromban, iskolában figyeltem fel először a matéria szóra, s fedeztük fel pár barátnőmmel, hogy ahogyan a magyar nyelvben is igen hasonlít a két szó: anya és anyag - úgy a latinban is a mater és a materia. Már az is szomorú, hogy a saját anyanyelvünkben nem tulajdonítottunk neki semmi jelentőséget. Véletlen - gondoltuk. Milyen vicces véletlen. ÉN azért is éreztem viccesnek, mert az anyagról akaratlanul is asszociáltam tovább az agyagra, a könnyen formálható agyagra, amit falusi gyerekek lévén jól ismertünk a házépítések, ház-kiegészítések, betonozás céljából az udvarra került sóderkupacból, amiben ugyanúgy játszottunk, mint egy homokozóban. Nemcsak, hogy erre asszociáltam, de 10-14 év közötti gyermekként számomra valahogy az anyag szó nem volt körülhatárolható és értelmezhető. (Persze ez talán, abból a karmikus nehézségemből is fakadhat, amit a Halakban álló Lilithem jelez, tulajdonképpen, hogy a fizikai valóságot hajlamos vagyok unalmasnak érzékelni, más, érdekesebb, romantikusabb misztikumra sóvárogni és ezért a valóság érzékelése háttérbe is szorult időnként, homályossá vált.) Valamennyire földként határoztam meg a az anyagot. Az én értelmezésemben tehát ott állt előttem egy összefüggés az anya és az agyag között. Továbbá az anya és a sötét, képlékeny, gyúrható, „mocskos” föld között, de ez a hangzásbeli párhuzam számomra hamisnak tűnt. Őskori, primitív tévhitnek gondoltam azt, hogy valóban párhuzam lenne az anya és az anyag, a föld között.
Még 18-19 éves érettségire készülő, taoista filozófiával tanterv szerint ismerkedő gimnazistaként sem értettem, hogy a jin miért sötét, és miért azonosítható az anyaggal. „Buta, mint a föld.” – ez már beivódott a tudatomba addigra. De tény, hogy a férfi-nő, fény-szeretet, analóg páros sem zárja ki a nő és az anyag butaságát. Persze, spirituális emberként ma már nincsenek ilyen tudományos, biológus-filozófus, (primitív) feminista gyanúim semmilyen metafizikával, filozófiával vagy vallással szemben sem. Idővel sikerül egyre spirituálisabban gondolkodnom, egyre inkább metafizika szerint.
Ma már más a világképem. Az anya és az anyag közötti kapcsolat nem primitív. Az anyagot formáló, a fizikai síkot a sorsot alakító, mágikus, képzeleti erő tudatában, s külön a női mágikus képzeleti erő mértékének, intenzitásának ismeretében, egészen másként tűnik fel ez az összefüggés. Az összefüggés mágikus, spirituális értelmű és mélységű. És nem anyagi, tárgyi-testi értelemű. Az anyagi, tárgyi világ keletkezésének és a testbe születésnek az értelme nem anyagi és tárgyi, hanem mélyen és evidens módon szellemi, vagyis spirituális.
De különben az anyag sem olyan megvetendő. Az emberek sokszor az anyagot, anyagi világot, fizikai létezést minősítik le, amiatt, ahogy ők maguk téves értelmet adnak mindannak, amivel találkoznak a fizikai síkon, konkrétan arról van szó, hogy a fizikai világot valami rosszul sikerült dimenziónak vélik, kontár munkának, s mindez azért van, mert metafizikailag nem ismerik a létezést, nem ismerik a szellemi dimenziót, s annak kapcsolatát a fizikaival. Nem ismerik és nem értik az anyag szakralitását. Mármint azt, hogy az anyag az egyedüli un. tiszta állapot a létezésben, mivel teljesen Lilith-mentes.
Társadalmunk tagjainak többsége nem tud az ember mágikus erejéről, a valóság mágikus természetéről, még a spiritualitással foglalkozó nők is nehezen tudatosítják a felelősséget ezen képességükért. Én a saját nevemben legalábbis kijelenthetem, hogy sokáig, még karatésként sem tudtam legyőzni magamban (mert nem karatéztam elég lelkesen és ambíciósan, tehát bátran) a női emancipáció által sokszor preferált és támogatott szereptévesztési ambíciókat, és időnként meg-megirigyeltem a férfiak fizikai erőfölényét, pusztán azért, hogy azzal mennyivel könnyebb tiszteletet ébreszteni másokban stb. Vagy régebben sokszor, amikor nehézségeim akadtak ösztönösen nehezteltem a sorsra – megfeledkezve arról, hogy a sorsom én magam vagyok, a rossz reflexeimmel, tévképzeteimmel, és a valóság az én szellemi-lelki tevékenységeim, állapotaim, objektív tükre, s nem egy rám küldött, külső személy által írt élettörténet.
Ezekben nem kell lineáris logikát keresni, ez pragmatikus szempontból logikátlan, mint minden negatív, karmikus meghatározódás. Hiába tudunk valamit intellektuálisan, mert úgy is csak hosszú idők folyamatos befelé figyelési és  önnevelési törekvések által alakíthatjuk át tudattalan és önkéntelen negatív reflexeinket.


Kozma Szilárd asztrológus felfedezései, ismeretei és saját tapasztalatai nyomán írta: 
Joó Violetta asztrológus


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Véletlenszerű ajánló