Variációk egy témára - haiku csokor

Saját szemszögből
figyeljük a világot,
mit üzen nekünk?

Nem a munkád vagy,
se a tested, se neved,
határtalan lény…


életem egén
sűrű sötét fellegek
lassan oszlanak.

Ha magasra törsz,
elvakít a hatalom,
s elvész a lényeg…

kínok gyötörnek
zord körülmények között,
tudd, az nem TE vagy!

Mester - tanítvány?
Nem számít, hogy melyik vagy,
ha őszintén élsz!

Boldogabb leszel,
hogyha mindent elfogadsz
feltétel nélkül.

Nem számít a múlt,
most élsz, mosolyogj bölcsen,
minden így van jól!

Elpattant egy húr,
s megrészegít a jelen,
a most hatalma!

neked az fontos
földi létezésedben,
amit te megélsz!

Rójad az utad,
élményeket gyűjtögess,
ne az anyagot!

Bajba kerültél?
Nézd meg másik szemszögből
és felszabadulsz!

Szerepet játszol,
nevesd ki a művedet,
s érezd jól magad!

Mind egyek vagyunk,
a létezés végtelen,
örök körforgás…

Ki vagy? – Nem számít!
Szeresd mindig önmagad
feltétel nélkül!

Jusson eszedbe,
ha a félelem átjár,
nem vagy egyedül!

Élj a mának, MOST,
s az örök boldogságban
együtt lebegünk!

Gyere hát, ne félj!
Csatlakozz a Forráshoz,
élvezd a hatást!

Olyan vagy te is,
amilyennek lenned kell,
fogadd el magad!

Ha áldást küldesz,
használd sűrűn mosolyod,
s azt kapod vissza!

Lángolj, csak lángolj,
a Forrás benned is él,
mind EGY-ek vagyunk!

Adj másoknak is,
tüzednél melegednek,
méla keresők!

Isten bennünk él,
közelebb van hozzánk, mint
mi önmagunkhoz.

Nem kapsz oly terhet,
mit nem bírsz elviselni,
szeresd a poklot!

Azt hiszed, más jobb,
nagyobb, okosabb nálad?
Te TE vagy, ő meg Ő…

tovatűnt a múlt,
s megdöbbentő erővel
rám zuhan a most.

&

Tudom, nem tűr rímeket,
a mondanivaló oltárán
helyenként feláldoztam!

&

Vársz valamire,
megfeszülsz, hogy szeressenek,
te mégsem szeretsz?

Szeress, s szeretnek,
nevess, s visszanevetnek,
engedj, s engednek…

Címkék: Állandó szerzők cikkei, Brátán Erzsébet, létezés, valóság, vers