Lámpás

Csendes mozdulatlanságban szenderegnek a városok,
Kiterítve fejük alatt éjfekete vánkosuk.
Lekapcsolták már szinte az összes fényt,
De van, hol élesztik még a szunnyadó Reményt!

S Te, aki ilyenkor is világosságot gyújtasz,

Nem nyughatsz mint más, épp segítséget nyújtasz!
Belső tüzek éltetik és fűtik tested,
Hogy pecsétként éghessen lelkedben e tetted.

Jelölt vagy, ez a Jóság ára,
Kinek szeme van rá, az lássa!
Szükség van Rád, a Tüzet éltesd,
Ablakodban egy lámpást örökké égess!

Hogy bárki, aki e Fényt a sötétben nézi,
Emlékezzen, milyen Útjáról letérni!
Gyújtson Ő is lámpást s örökké égjen,
Áthatolva minden sötétségen!

Címkék: Állandó szerzők cikkei, fény, Götli Kinga, jóság