Kiterítve fejük alatt éjfekete vánkosuk.
Lekapcsolták már szinte az összes fényt,
De van, hol élesztik még a szunnyadó Reményt!
S Te, aki ilyenkor is világosságot gyújtasz,
Nem nyughatsz mint más, épp segítséget nyújtasz!
Belső tüzek éltetik és fűtik tested,
Hogy pecsétként éghessen lelkedben e tetted.
Jelölt vagy, ez a Jóság ára,
Kinek szeme van rá, az lássa!
Szükség van Rád, a Tüzet éltesd,
Ablakodban egy lámpást örökké égess!
Hogy bárki, aki e Fényt a sötétben nézi,
Emlékezzen, milyen Útjáról letérni!
Gyújtson Ő is lámpást s örökké égjen,
Áthatolva minden sötétségen!
Belső tüzek éltetik és fűtik tested,
Hogy pecsétként éghessen lelkedben e tetted.
Jelölt vagy, ez a Jóság ára,
Kinek szeme van rá, az lássa!
Szükség van Rád, a Tüzet éltesd,
Ablakodban egy lámpást örökké égess!
Hogy bárki, aki e Fényt a sötétben nézi,
Emlékezzen, milyen Útjáról letérni!
Gyújtson Ő is lámpást s örökké égjen,
Áthatolva minden sötétségen!
5 Hozzászólás:
Kinga!
Ez a vers egyszerűen csodaszép!
Csak megköszönni lehet!
A téma és a megfogalmazás is az antik szövegekre emlékeztet. Találunk hasonlót a régi spirituális iratokban. Tetszik. Tartalmas, mély, fényes.:)
Köszönöm!
Mikor írni kezdtem gyakorta régebbi szövegezés "jöt"...így hát nem volt mit tenni, leírtam.
Most már csak olykor fordul elő.
Mi az oka annak, hogy akkor volt régebbi szövegezés, most meg nincs?
Ezen én is töprengtem. A hang változott meg bennem. Nem veszett el a régies hangzás.. Úgy vélem bármikor előhívhatoo lenne. De akarattal nem teszem. Csak ami jön.
Ősképek jöttek elő inkább ezzel a hangzással. Kutattam utána.
Megjegyzés küldése