Néha az ember elvérzik.
Akaratlanul is, mert hűséges olyan eszmékhez, amelyek valójában már nincsenek is, vagy soha sem voltak, csak Ő akarta érezni belső magánya feloldására, hogy igenis van Valaki, aki minden egyes rezzenésében Ő, vagy a pontos tükörmása.
Esetleg olyan valamiben hisz, amiről azt gondolja, csakis az Övé, s egyes-egyedül Érte van a világon...
Megszületett a távoli habok apró cseppjeiből, belső óceánja részévé vált, s valahol lelkében élnie kell ennek a dolognak, hogy egyszer a nagy óceán részévé lehessen.
Ma a Hűségről gondolkodtam.
Fidelitas. Milyen szépen fejezte ki a latin nyelv, amíg itt nálunk mára talán pejoratív értelmet kapott...
Árvizek, szegénység, tudatos butítás, lelki-, szellemi-és testi rokkantság rehabitálhatóan fél lábúan is a kőszívű orvosok máshonnan irányított tollvonásai által...
A Hűségnél nagyobb csak a szeretet és a barátság lehet. Elfogadni a Másikat olyannak, amilyen; úgy szeretni, hogy még egy, tíz vagy húsz év múlva is ugyanaz a selymes érzés kerítse hatalmába...
Ez az a feladat, aminek soha nem szabad szélkiáltó módjára felszívódnia, hanem igenis lápi ködként kell elkísérnie egy életen át: homályosan, de a tükör által...
Hogy soha ne keljen önmagunkat lenézni, belső remegéseink rezonanciáit letagadni, hanem egyszerűen csak tudni, hogy meg lehet csúszni néha, de az a Másik ott van, hogy felfogja eséseink, borogassa sajgó tagjaink, mert a Hűség nem arra született, hogy elvérezzen, hanem , hogy éljen, viruljon...
S ekkor talán a társadalom fele sem küzd majd depresszióval, mert megtanul mosolyogni, hinni, búvópatak módjára feltörően kacagni és Bízni!
Már Petőfi is erre a Kánaánra vágyott. S én? Hiszem, hogy pontosan tudom, mit miért teszek, s ez így van jól.
2 Hozzászólás:
Olvastam volna tovább.....
az ember a dolgokban,a másikban az önazonosat keresi , azt a momentumot, ami megérinti, hozzá szól belőle, a kapcsolódót
a hűség
előbb magunkhoz kell hűnek lenni :)és akkor nincs iránytévesztés
máshoz való hűségünk a jóságot, igazságot, elfogadást, megbocsátást, ....feltétel nélküli szeretetet magábaöleli
és akkor is hűek maradunk hozzá, szeretetünkben megtartjuk, ha már nincs is jelen mellettünk. az élet más merre sodorta
A Bhagavad Gitá úgy fogalmaz:
"Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül a legfelsőbb előtt". Ez a Bhagavad Gitá egyik legfélreértettebb mondata. Valójában arról szól, hogy adj fel minden nézetet, szándékot, ideológiát, törekvést, világi tudást, és add át magad az egyetemes szeretetnek. Ne akarj többé semmit, csak engedd át magad a szeretetnek, engedd, hogy áthasson. - ennyit a bevezetőhöz és a záró Petőfi Kánaánhoz.
Fura dolog a hűség. Elfogadni és szeretni valakit 10 vagy 20 év múlva is leginkább a saját beállítódásunk függvénye. Általában nem a dolgok természete változik körülöttünk, hanem a mi viszonyunk azokhoz. Ha valakit ugyanúgy akarunk érezni 20 év múlva is, mint most, úgyanúgy be kell őt engedni magunkba. Ha ez nem így van, tudhatjuk, hogy az iránta érzett, tanúsított beállítódásunk változott meg.
Megjegyzés küldése